Agnes Repka

Német partnerünk közössége: A kollektív intelligencia kincsesbanyaja

Megjártuk Németországot a Pandora kis csapatával, hogy az Étel jöv?je Partnerség következ? találkozóján részt vegyünk. A helyszín Sieben Linden ökofalu volt, ahol a német partnerünk található. Mivel eszmeiségük fontos részét képezi az ökofaluban lév? közösségi és ökologikus élet, ezért fogadjatok szeretettel err?l a témáról egy hosszú cikket.

Kosha Anja Joubert írása Sieben Linden németországi ökofaluban megélt tapasztalairól. Fordította: Jagodics Edit, Pandora önkéntes, Nagyszékely. Köszönjük!

 

Ha túl szeretnénk élni a szociális és környezeti válságot, amit létrehoztunk, akkor érdemes belemerülnünk társadalmunk új közösségi formáinak kialakításába.

Lynn Margulis, evolúcióbiológus

 Ökodorf Sieben Linden ist ein Mikrokosmos

Ez az írás 2007-ben született, Sieben Linden ökofalu akkori állapotát mutatja be. Els?sorban a társadalmi vetületre koncentrál, de szó esik a gazdasági, ökológiai, világnézeti dimenziókról is, hiszen ezek mélyen összefüggenek egymással. Például jól m?köd? emberi közösségekre van szükségünk ahhoz, hogy ökológiailag fenntartható életvitelünk lehessen. És ha spirituális fejl?dést szeretnénk elérni, akkor anyagi értelemben is fenntarthatónak kell lennünk. Az emberi kreativitás holisztikusan bomlik ki az élet teljes körforgásában.

 

Sieben Linden

A hely klasszikus értelemben vett „ökofalu”: egy zöld sziget Németország keleti részén, ahol egy korábban nagyipari mez?gazdaságba befogott terület helyén alakítanak ki egy ökológiailag változatos és társadalmilag fenntartható rendszert. Sieben Lindent azzal a céllal hozták létre, hogy modell falu legyen a fenntartható életmód új kultúrájának bemutatására, és kutatási, oktatási központként funkcionáljon. A település mintegy 300 lakó befogadására válik alkalmassá az összes épület elkészültével. 2007-ben, 10 évvel az els? bekölt?z?k érkezte után, 80 feln?tt és 32 gyermek lakik itt. A környék térségeiben magas a munkanélküliség, és a falvak elnéptelenednek. Sieben Lindenre ennek éppen az ellenkez?je mondható el: alig képes lépést tartani a csatlakozni vágyó emberek befogadásának ütemével.

 

Ökológia

„Puhán lépdelni a Földön”, és „Luxus egyszer?ség” – ez a két mottó írja le leginkább a hely szellemiségét. Kezdetekt?l nagy hangsúlyt kaptak a fenntarthatóság anyagi és ökológiai aspektusai. Szalmabála házak komposzt toalettekkel, zárt kör? vízkezelés, napenergia leadása a hálózatba, saját erd?kb?l származó t?zifára alapozott f?tés, biokertben termesztett élelem.

Egy olyan helyen élni, ami ennyire teljes életvitelt ad, valódi luxust jelent. Tisztában vagyok a bolygó állapotával, és anyaként mély hálát érzek, amikor látom a gyermekeimet az itteni földeken és erd?kben barangolni.

 

Gazdaság

Szövetkezetet alapítottunk, hogy 42 hektár földet és közösségi infrastruktúrát birtokolhassunk együtt. A szövetkezetbe lépéskor minden ember 12 300 Eurót fizet a kasszába. A tulajdon és a felel?sség megosztása szilárd alapokat jelent a közösségépítés számára. Az egyes lakókörzetek felépítését építési szövetkezeteken keresztül finanszírozzuk. Egyénileg vagyunk felel?sek a saját bevételünkért, de jellemz? a sokféle megosztás és egymás kölcsönös támogatása.

Közösen m?ködtetünk egy oktatási egyesületet. Mindenféle korú és az élet megannyi területér?l érkez? ember látogat el hosszabb-rövidebb id?re hozzánk, hogy tanuljon az életmódunkból, és egy kicsit részt vegyen benne. ?k sok esetben friss inspirációval távoznak, lendületet kapnak ahhoz, hogy a fenntarthatóságot gyakorlatba ültessék saját életükben. Ugyanakkor ezek a vendégek hasznos pénzügyi hozzájárulást is jelentenek a kis helyi gazdaságnak, ami tovább gy?r?zhet, és fejl?dést generál a környez? régiókban is.

SONY DSC

Világnézet

Sieben Linden spirituális szempontból sokszín?. A lelki ösvények közös találkozási pontja, hogy kapcsolódnak valahol a természethez. Meghallani a természet hangját és megtalálni vele a kapcsolatot – ez itt mindannyiunk számára fontos. Kisebb csoportok találkoznak reggelenként, hogy jógázzanak és meditáljanak, mások a mélyökológia vagy a sámánizmus útján járnak, megint mások a kertekben sétálnak és az éjszakai eget fürkészik elmélkedve. Megtettük az els? fontos lépést, és készek vagyunk életünk megváltoztatására annak érdekében, hogy a földi élet iránti együttérzésünket kifejezzük.

Azt sem lehet azonban letagadni, hogy mindannyian egy olyan kultúra gyermekei vagyunk, ami a pusztításra épül. Magunkban hordozzuk a bizalmatlanság és elkülönülés maradványait. Arra tanítottak minket, hogy biztonságosabb azt feltételezni, hogy a természet, a többi ember és az univerzum ellenséges elemek, és nem szabad védtelenül kitárulkoznunk el?ttük. Van bennünk egy hang, ami azt sugallja: a mi meglátásaink a legjobbak, a miénkt?l eltér? vélemények pedig fenyegetést hordoznak számunkra. Ezeket a beidegz?déseket a közösségi életbe is magunkkal hozzuk, és közös kihívást jelent átalakítanunk ?ket.

 

Közösség

Találkozók

Társasági életünkben külön id?t és helyet szentelünk a következ?knek: érzelmek, gondolkodás, szervezés. Ennek megfelel?en háromféle típusú találkozónk van:

  1. Mély, érzelmi megosztásról szóló találkozók, melyek célja a szeretet, az együttérzés és a kölcsönös bizalom er?sítése.
  2. Olyan találkozók, amelyeken világnézeti beállítódásunkat, saját spirituális utunkat, politikai nézeteinket osztjuk meg egymással. Az összejövetelek célja, hogy tudatosabbakká váljunk, és megfogalmazzuk közös értékeinket.
  3. Szervezési találkozók, ahol álmaink megvalósításának pragmatikus részleteit dolgozzuk ki.

A tapasztalat az, hogy ha az els? kett?t elhanyagoljuk, a szervez?i találkozók egy id? után fárasztóvá és unalmassá válnak.
Ennek ellenére komoly összpontosítást igényel, hogy mély érzelmi megosztásra és világnézeti beszélgetésekre is elegend? id?t és teret szenteljünk. Hiszen mindig annyi a teend?! Id?t szakítani bels? folyamatokra sokak számára luxusnak t?nik, pedig már annyiszor átéltük, mennyire megn? ezáltal a bizalom, az öröm, a kreativitás szintje, s?t a közösség hatékonysága is. A módszer, ami számunkra a leghatékonyabbnak bizonyult a bizalom elmélyítésében sokféleségünk közepette – az ún. Fórum.

Sieben Lindenben er?sen köt?dünk a sokszín?ség és az alulról szervez?d? demokrácia értékeihez. Ebben szerepet játszik a német történelem, a nácizmus és a kelet-német kommunizmus emléke. Nagyon vigyázunk arra, hogy ne essünk a „csoportgondolkodás” csapdájába, amit Irving Janis 1972-ben írt le. A csoportgondolkodás egy er?s törekvés a csoportharmóniára, az aktuális helyzetek kritikus elemzése nélkül. A lényege, hogy félelemt?l hajtva mindenki afelé a konszenzus felé törekszik, amit ? maga a csoporténak hisz.

Az, hogy ezt a bizonyos csordaszellemet kerüljük, kifejezésre jut a kommunikációs kultúránkban. Sokan nagy hangsúlyt helyeznek az érvelésre és a kritikai visszajelzésekre. Ennek a típusú hozzáállásnak természetesen sok hozománya lehet, de hátránya, hogy néha egyszer?en túl hamar letöri a lelkesedést és elveszi az új ötletek zamatát a csoportmegbeszélés folyamatában. És ha az emberek csak azért merülnek el egy diskurzusba, hogy meggy?zzék a másikat a saját néz?pontjukról, a beszélgetés id?fecsérl?vé és kimerít?vé válik.

SONY DSC

Döntéshozatal

Döntéshozó mechanizmusaink konszenzusra épülnek. Ezt arra a hitre alapozzuk, hogy minden embernél ott van az igazság egy szeletkéje, és akkor tudunk tartós döntéseket hozni, ha azokat mindenki támogatja. Amikor a közösségünk növekedni kezdett, annyi minden történt egyszerre és olyan sok területen, hogy egyszer csak azt vettük észre: teljesen le vagyunk terhelve. Annyit de annyit beszéltünk, és olyan keveset csináltunk… Ezt megelégeltük, és átalakítottuk a szervezeti struktúrát, az egyes részcsoportoknak komoly döntéshozó jogkört delegáltunk ki, éppen annyit, amennyi még belefért a bizalomba. A részcsoportok konszenzus alapján m?ködnek. Most ott tartunk, hogy ideális esetben csak a mindenkit érint? alapvet? ügyek kerülnek terítékre az általános gy?léseinken.

Tapasztalataink szerint eleinte sok vélemény megbújt a konszenzusra alapozott döntésekben, és mi több kimondást és tisztaságot szerettünk volna. Ma ahhoz, hogy egy döntést meghozzunk, a lakók kétharmadának kell teljesen mögé állnia. Négyféle szavazat van:

  • Teljesen pozitív a hozzáállásom.
  • Nem teljesen pozitív a hozzáállásom, de támogatom.
  • Nem támogatom, de most inkább félrehúzódom.
  • Vétójoggal élek.

Ha vétójoggal élsz, vigyázz! Ez azt jelenti, hogy hosszas és hathatós kommunikációba kell lépned mindenki mással, aki érintett, és felel?sséget kell vállalnod azért, hogy egy jobb megoldás szülessen.

 

Felel?sségvállalás

Manitoniquat szavai nagyon jól leírják azt, amit a valóságban sokszor átélünk:

Egy ideig azt hittem, hogy jól elvagyunk mi vezet?k nélkül is. De aztán elkezdtem észrevenni, hogy bármi mögött, ami jól sikerült, ott volt valamiféle vezet?, nem névlegesen, de mégis. Egy személy, aki csendben felel?sséget vállalt az ügyért, és végiggondolta: mi szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon, javaslatot terjesztett el?, segítséget kért, másokat inspirált és bátorított.

Elég sokféle felel?sségi kör akad, hogy mindenkinek jusson, aki szeretne magára vállalni bel?le.

Figyelni kell arra, hogy a kreatív és elnyomó er? között csak egy vékonyka határvonal van, és ez a viták egyik f? forrása. A csoport sokszor kritikusan szemléli azokat a személyeket, akik sok felel?sséget vállalnak magukra, igyekszik már az elején rajtakapni ?ket valamilyen manipulatív önérdeken. És bár azt várjuk el közösségi vezet?inkt?l, hogy fogadják el a kritikát, id?nként ez a hozzáállás kimeríti ?ket.

 

Lakóközösségek

Sieben Linden a „a közösségek közössége”: az ökofalut úgy terveztük, hogy 15-30 f?s kisebb csoportok – lakóközösségek – közös települése legyen. Ez is annak a kifejez?dése, hogy szeretnénk elkerülni a csoportgondolkodás csapdáját. Az eredeti elképzelés az volt, hogy minden egyes lakóközösség kialakítja a saját kis fenntartható ösvényét, közösen építik fel, és nyújtanak otthont tagjaiknak. A valóságban sokféle hálózat és rendszer jött létre a szigorúan tagolt lakóközösségek helyett. A társas szövedék, ami a nagyobb közösségi szervezetet alkotja, a foltvarráshoz hasonlóan kisebb darabkákból áll össze – finoman kidolgozott mintázatok és egymásba szöv?d? színes cérnaszálak tarkítják, és folytonos változásban van.

SONY DSCSONY DSC

Feszültségek a társas dimenzióban

A csoportkommunikáció a szervez?i találkozók során gyakran fárasztó, és értékes emberi er?forrásokat emészt fel. Éveken keresztül tartó intenzív bevonódás után az egyének sokszor elveszítik érdekl?désüket, és visszahúzódnak ezekr?l az eseményekr?l.

Hogyan tudjuk megvalósítani, hogy több egyéni lehet?ség bontakozzon ki a csoportkereteken belül?

Felmerül a kérdés, hogy közösségeink milyen szinten találják meg a konszenzust: a legkisebb közös többszörös szintjén, vagy az egyéni potenciál legmagasabb szintjén? Sok közösséget meglátogattam, és azt a tendenciát fedeztem fel, hogy általában a legkisebb közös többszörös alapján születnek a döntések.

Thomas Hübel, német közösségekkel együttm?köd? spirituális tanító

Hogyan tudjuk a sokszín?séget arra használni, hogy az egységet er?sítse, és ne gyengítse? Hiszen el?fordul, hogy az a 10 százalék, amiben különbözünk, elfedi azt a 90 százalékot, amiben egyetértünk.

 

Egy új terület kiaknázása – Az el?re vezet? út

Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett. Meg kell tanulnunk új szemmel ránézni a világra.

Albert Einstein

 

Sieben Lindenben, éppúgy, mint az emberiségben, egy paradigma váltás kell?s közepén vagyunk: bizalmatlanságtól a bizalom és elkülönülést?l az összekapcsolódás felé. Azokra a kihívásokra, amelyekkel szemben állunk, csak a bels? tudatosság fejl?désén keresztül találhatjuk meg a megoldásokat. Írásom következ? részében társadalmi dimenziónk el?remutató elemeir?l fogok beszélni, de el?ször néhány személyes gondolatot írok le a világnézeti vetületben zajló elmozdulásunkról.

 

Világnézet

Új fizika, káosz teória, rendszerszemlélet, Gaia elmélet, és a morfogenetikus mez?k fogalma beszivárognak a tudatunkba. Megváltozik a világ, amit látunk, sokkal egységesebb, holografikusabb lesz. Arra a felismerésre jutunk, hogy az egyes alkotóelemek, emberek és közösségek olyan teljességek, amelyek nagyobb egységekbe ágyazódnak, és inkább potenciális lehet?ségként, mint magatehetetlen, élettelen anyagként foghatóak fel. Semmi sem létezik függetlenül attól, hogy hogyan tekintenek rá a többiek. Rádöbbenünk, hogy megvan bennünk a képesség, hogy különböz? min?ségeket ébresszünk fel egymásban és a világban. A közösség (és a világ) amit megélünk, minden egyes pillanatban bels? tapasztalatunk tükre. Ha a bizalom és öröm állapotában vagyunk, akkor a közösségünk visszamosolyog ránk. Ha a bizalmatlanság állapotában leledzünk, akkor morog, vicsorog, ránk mordul.

Bár az új felismerések becsörgedeznek a tudatunkba, gondolkodásunk és cselekedeteink újra és újra visszarántanak minket az elkülönülés és bizalmatlanság állapotába, mert ehhez szoktunk hozzá. Ez f?leg akkor jellemz?, ha a bels? nyugtalanság állapotában vagyunk. David Bohm fizikus szerint „Általában a gondolataink tartanak hatalmukban minket, és nem mi a gondolatainkat.” Tudatunk, beállítódásaink megváltoztatása egy olyan feladat, aminek jelent?ségét nem szabad alábecsülni. Hogyan tudjuk használni közösségeinket, hogy ezt az utat együtt járjuk be? Meggy?z?désem, hogy az a képességünk, hogy közösen, csoportban tudunk gondolkodni és nem csak külön-külön egyénileg, nagyban hozzájárul ennek a bels? fejl?désnek a felgyorsításához.

Sieben-Linden-2-Community-circle-960x635

Társadalmi vetület

A mai világban az az új, hogy a mélyebb spirituális tapasztalatokhoz vezet? legjobb és legelérhet?bb kapu többén nem az egyéni meditáción, hanem a csoportmunkán keresztül vezet.

Otto Scharmer

 

Értelmes beszélgetések nem csak arra képesek, hogy átalakítsák az emberi kapcsolatokat, hanem arra is, hogy átalakítsák az emberi tudatot.

Ahhoz, megszabaduljunk a berögz?dött gondolati mintázatainktól, David Bohm azt javasolja, hogy próbáljuk ki a Dialógus eszközét. Ötlete egyszer?: végy 20-40 ember, invitáld ?ket be egy terembe, és ott beszéljenek szabadon valamilyen témáról. Iktass be néhány egyszer?, de kihívást jelent? instrukciót, ilyeneket, hogy: engedd el az el?ítéleteidet, gyakorold a mély hallgatást és az autentikus önkifejezést – biztos lehetsz benne, hogy egy olyan folyamat fog beindulni, ami felhozza a felszínre a résztvev?k tudattalan világnézetét, és a csoportot egy magasabb szint? összehangolódás és kollektív megértés felé vezeti.

Sokféle hasonló céllal kidolgozott módszer létezik, amit különféle közösségek használnak. A Beszél? Bot Kör már több ezer éve megszületett, és ide sorolható a Fórum, az Open Space technika (Harrison Owen), a World Café mozgalom (Juanita Brown és David Isaacs) is. Ezek mind azért jöttek létre, hogy a kollektív intelligenciát hívják életre, és bel?le merítkezzenek.

Közös kiindulópontjukat Francisco Varela „felfüggesztés”-nek nevezi: engedd el a prekoncepcióidat, az ?sid?k óta begyakorolt értelmes gondolataidat, és ne úgy érkezz egy gy?lésre, hogy a fejedben ott sorakoznak az érvek, és készen állsz rá, hogy bárkit meggy?zz. Amikor abbahagyjuk a saját néz?pontunk védelmezését az elismerésért vívott állandó harcban, akkor elkezdhetünk végre egymással kommunikálni, ahelyett, hogy egymás ellen tennénk. Értelmes beszélgetésekbe elegyedhetünk, ahol el?ször mások gondolatainak a kibontakozását er?sítjük, és csak azután tesszük hozzá a sajátunkat. A felfüggesztés el?feltétele egy bizonyos kölcsönös bizalom, és egy közösen elfogadott, magasabb rend? célra irányított figyelem.

Sok ember átélte már azt az élményt, hogy egy beszélgetés során a csoport, aminek tagja, hirtelen többé válik, mint a részek összessége, és képessé válik megmerítkezni a bölcsesség új szintjében. Ha a csoport eléri a koherenciának ezen fokát, egy magasabb szint? szervez?elv kel életre. A csoportintuíció aktívvá, éberré válik, olyan lesz, mint a soron következ? inspiráció felé beállított antenna. A csoport ilyenkor olyan, mint egy szerves egész, és hihetetlenül kreatív. Ezt a szinergikus jelenséget hívjuk kollektív intelligenciának, és valószín?leg mindannyian megtapasztaltuk már valamikor, valahol. Sieben Lindenben is, de sajnos túl ritkán. Ám miért akarnánk bármikor is a kommunikáció alacsonyabb szintjére visszalépni?

Ha felismerjük, hogy a valóság amit átélünk, túlságosan összetett ahhoz, hogy bevett gondolati sémáinkkal és individualista érveléssel dolgozzuk fel, még vonzóbbá teszi ezt a m?ködési módot. Ha megérezzük összefonódásunk mélységét a küls? valóságban, akkor az idegrendszerünk közötti összekapcsolódás új lehet?ségei felé fordulunk.

 

Egy átlagos emberi agy potenciális szoftver jelleg? rendszerekkel van ellátva, melyek csak bekapcsolásra várnak.

Beck and Cowan

 

Ha a csoportok igazán jók lesznek ebben, akkor ez nagyon gyors döntéshozó folyamatokhoz vezethet, mivel itt az intuíciónkra építünk a logikus gondolkodás lineáris folyamata helyett.

Robert Kenny, szervezeti konzulens tanácsadó

 

Ezekben a helyzetekben tényleg valami újat hozunk létre. Ez az, amiért annyira izgalmas részt venni bennük. Megszüljük az evolúciós tudatszint következ? lépcs?jét.

Juanita Brown

 

Most visszatérek azokhoz a feszültségekhez, amelyek Sieben Linden jelenlegi m?ködését jellemzik a társadalmi dimenzióban, mert úgy gondolom, hogy a kollektív intelligencia jelensége és egy közös szándék annak alkalmazására segítségünkre lehet a problémák feloldásában.

 

Lássuk csak a három problémát, és a rájuk felmerül? válaszokat!

  1. A csoportkommunikáció gyakran kimerít? és unalmas

Amikor mélyen megosztunk egymással érzéseket, gondolatokat, akkor nem fáradunk bele egykönnyen. Ez inkább olyan szervezési találkozókon jelentkezik, ahol száraz vélemények ütköznek, és nem történik meg egymás kölcsönös inspirálása. Ha szeretnénk, hogy több öröm és életenergia áramoljon ezekben a helyzetekben, akkor az egész csoportnak fontos célul kit?znie egy magasabb koherencia és összetartás elérését.

Segít? lépések:

  • Figyelj oda a „csoport-térre”: pontosság, tiszta id?keretek!
  • Kezdj egy bemelegít? gyakorlattal, ami intimitást és bizalmat teremt a csoporton belül!
  • Bizonyosodj meg róla, hogy a szóban forgó téma világosan körvonalazott, és mindenki számára kell?képpen fontos, és valamely magasabb célhoz is kapcsolódik! Ha nem így van, akkor valahol máshol, másokkal kell visszatérni a dologra, olyanokkal, akik számára van értelme. Ennek lehet?ségét szervezd meg!
  • Kérd meg az embereket, hogy el?ítéleteikkel legyenek tisztában, és lehet?leg engedjék el ?ket!
  • Hívd fel a figyelmet a kollektív intelligencia min?ségére, és kérd meg a résztvev?ket, hogy a találkozó alatt igyekezzenek az ebben rejl? lehet?ségeket el?hívni!
  • Javasolhatsz id?nként egy kis csend-szünetet, és kérd meg a résztvev?ket, hogy ekkor nyíljanak meg az inspirációk és felbukkanó megoldások el?tt.
  • Kérd meg az embereket, hogy éljenek a mély hallgatás és az autentikus önkifejezés eszközeivel!
  • Néhány pillanatnyi néma szünet hasznos lehet az egyes hozzászólások között.
  • Igyekezz hinni a csoportban, és kérj fel a találkozó vezetésére kiváló facilitátorokat, akik megfelel?en képesek támogatni a csoportot!

Évekig tartó intenzív bevonódás után az egyének elveszítik az érdekl?désüket, és visszahúzódnak a csoportaktivitásból…

Ez utóbbi jelenség egy biztos jele annak, hogy itt az ideje változtatni, és magasabb tudatossági szintre emelkedni. Ennek egyik lehet?sége például a Spirál Dinamika modelljét segítségül hívni annak megvizsgálásához, hogy hol tart most a csoport, és mi lehet a következ? lépés.

 

  1. Hogyan lehet kibontakoztatni az egyénekben szunnyadó lehet?ségeket csoportkeretek között?

A kollektív intelligencia megnyilvánulása er?teljes egyének kölcsönhatása, folyamatában fantasztikus lehet?ségek kerülnek felszínre, és mindez egy közös magasabb cél megvalósítása érdekében zajlik. Ebben a csoport-játékban az egyének egy magasabb szint? intelligenciát és kreativitást érhetnek el, mintha külön-külön próbálkoznának. Paradox módon amikor felhagyunk az egyéni elismerés iránt vívott küzdelemmel és a bevett gondolati sémáinkkal, pont akkor fejezhetjük ki saját egyéniségünket könnyedén, mindenféle er?lködés nélkül.

 

A közösség legf?bb alapköve az egyéniség, de nem az individualizmus. Az egyéniség a különlegességgel rokon fogalom. Azt jelenti, hogy egy személy és az ? egyedülálló tehetségei senki mással nem helyettesíthet?ek. A közösség azt szereti, ha minden tagja virágzik, és felszínre kerülnek bels? képességei. S?t, egy közösség csak úgy tud igazán kivirágozni és életre kelni, ha minden egyes tagja kivirágzik, rátalál saját küldetésére és megéli azt.

Malidoma Somé

131048shd0222arsdytf32

Az egész akkor válik többé, mint a részek összessége, ha minden rész megtalálja a maga helyét az egészben.

Segít? lépések:

  • Szenteljetek id?t annak, hogy megismerjétek egymás álmait és vízióit!
  • Szenteljetek id?t annak, hogy tükröt tartsatok egymás tulajdonságainak!
  • Lépjetek ki a hierarchia és a heterarchia kett?sségéb?l! A hierarchia azt jelenti, hogy egyvalaki sokak fölött gyakorol hatalmat – vertikálisan, a heterarchia pedig azt, hogy sokan gyakorolnak hatalmat egy fölött – horizontálisan. A heterarchia megkülönböztetés integráció nélkül, a részek gy?jteménye mélyebb cél nélkül, egy összefüggéstelen kupac, és nem egy szerves egész.
  • Ehelyett teremtsetek holarchiákat! Arthur Koestler holon elméletében az összefüggések különböz? szintjét írja le, melyekb?l természetes világunk összeáll. A molekulák, a sejtek, a szövetek, a szervek és az szervezetek például mind holonok (beágyazott egészek) egy biológiai holarchiában. Az információ minden irányban szabadon áramlik köztük vertikálisan és horizontálisan. Minden szint tükrözi a többit, és egyben ki is hat rá.
  • Tervezzetek és dolgozzatok ki részletesen egy olyan természetes holarchiát a közösség számára, amely maximális energiaáramlást lesz tehet?vé! Vannak-e olyan szintek a rendszerben, amelyeket tudatosan nem integráltunk eddig? Nem vált-e a közösségi hatáskörökr?l alkotott képünk túl egysíkúvá? Van-e lehet?ségünk rá, hogy kitágítsuk ezt a képet annak érdekében, hogy a minden egyes tagban rejl? legmagasabb potenciál megnyilvánulhasson?
  • Tudatosítsátok, hogy egy holografikus valóságban nem számít, hogy mely szinten vállalunk teljes felel?sséget (azaz válunk vezet?vé), a lényeg, hogy ez megtörténjen. A holon egészként autonóm, részként kooperációra törekv? rendszer.

 

  1. Hogyan állíthatjuk a sokszín?séget az egység szolgálatába?

A folyók és a patakok nem ragaszkodnak valamiféle énképhez ahhoz, hogy betöltsék küldetésüket. Csillogó magabiztossággal folynak át a réseken és kerülik meg a hegyeket, kis csermellyé húzódnak össze a száraz évszakban, és fenséges folyammá duzzadnak az es?s évszakban. Sohasem tévesztenek irányt, és végül mindig elérik az óceánt.

Akkor fogjuk megtapasztalni, hogy az a sokféle mód, ahogyan a világot látjuk mennyire gazdagító, amikor abbahagyjuk a vetélkedést, és megnyílunk a kollektív intelligencia felé. A közösség állandó mozgásban van: összejövünk egy csoportban, majd visszahúzódunk, hogy egyedül legyünk, és kés?bb újra visszatérünk egymáshoz, hogy találkozzunk… Olyan ez, mintha a közösség szervezete ki- és belélegezne. Mindkét mozgás szükséges az élethez.

Segít? lépések:

  • Érzékenység. Bels? megnyílás, az érzékelés kitágítása. Meghallgatom a bennem lüktet? életet, és megfigyelem a körülöttem lév?t. Elhatározom, hogy tele leszek bizalommal.
  • Felel?sség saját magamért. Felel?sséget vállalok az érzéseimért, gondolataimért, tetteimért.
  • Kinyílás. Befogadom és értékelem a másik embert.
  • Dialógus. Közlöm a saját igazságomat, és mélyen meghallgatom mások igazságát.
  • A diverzitás átölelése. A valóság mélyebb megismerésére törekszem, amely átöleli a különböz? néz?pontokat, így feloldódhatnak a köztük lév? ellentétek.
  • Megegyezés. Keresem a csoport egységét a víziókban és tettekben.
  • Fejl?dés. Törekszem rá, hogy olyan közös akcióterv szülessen, amit aztán megvalósíthatunk.

Amikor beindul a kidolgozott akciótervek megvalósítása, lehet?ségünk nyílik tovább csiszolni megfigyel?képességünket, érzékenységünket, életismeretünket. Egy újabb kör kezd?dik, így fejl?dünk, spirálisan.

 

Konklúzió

Bár a fent leírt „segít? lépéseket” mi is csak legjobb perceinkben használjuk Sieben Lindenben, amikor ez sikerül, az olyan érzés, mintha a mézet kóstolgatnánk. Törekszünk arra, hogy ez újra és újra megtörténhessen.

Fordította: Jagodics Edit

 

This entry was posted in Education & Communication, Magyar on by .
Agnes Repka

About Agnes Repka

Agnes Repka is a raw living & vegan food expert with a passion for growing organic food and living a natural lifestyle. She has been sharing her experiences and visions in the last 3 years on her blog and on various lectures around Hungary. She is one half of the raw food catering team LifeKitchen (www.eletkonyha.hu/en). Agnes studied catering and economy but her focus tuned more on the connection of food, health and sustainability.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>